Mikor szárnyra kelt a pillanat

2015. június 28. 10:24 - Victory Friend

Éjsötétben, halvány fényben útra kélt egy kis bogár,

Hogy milyen úton és merre tart számára is homály.

Szíve, lába, apró szárnya viszi előre a légüres térben,

Kézen fogja őt a holdfény és kíséri a messzeségbe.

Útitársak, hő barátok nem is vágynak semmi másra,

Csak érjenek ki végre a megnyugtató biztonságba.

Tépi szárnyukat sárkány, húzza vissza őket az ármány,

Menekülnének sebesen, csak ott ne hagyják a táskát.

A buksza oly kincset rejt számukra, mely igaz érték

Benne őrzik emlékeik, s eddigi életüket színes képét.

Ott van a pillanat, melyben Apa sebesen repülni tanít,

Meglapul az érzés, mely szívet cudarul ketté szakít.

Hiányzik a múlt, visszarepülnél, ha egyszer tehetnéd,

S utoljára megmondanád, hogy örökké őrizni szeretnéd.

Bár ilyen könnyedén jóvá tehetnéd a régi sérelmeket,

S nem éreznéd többé súlyosnak az okozott sebeket.

Varázsszivaccsal törölnéd ki fixen a fájó emlékeket,

Nem agyalnál tovább miként ereszd elhunyt szeretted.

Apja után a kisbogár többé nem repülne messze,

Hiszen találkozhat minden éjjel álmaiban Ővele.

komment

Je veux...