Je veux...

Mindaz, ami csak a szívem vágya

Élet a semmiből, 3. bejegyzés: Nincs visszaút

2015. június 18. 16:17 - Victory Friend

A remegő lábak hirtelen légies felhők között jártak és felcsengett a dobszóló és harsona diadalmas egyvelege. A lány olyan rég várta már egy igazi észelvesztős érzésre, mikor sem idő, sem közeg nem számít. Csak repülhet messzire, kalandozhat, amerre csak kedve tartja és kötöttségek nélkül átélheti pezsdítő vágyálmait

Szemét kinyitva ismét egy félhomályban úszó, ismeretlen szobában találta magát, melynek vonalai persze percről percre egyre kedvesebbé váltak számára. A férfi nem is engedte közéjük férkőzni a zavartságot és már tette is következő pimasz lépését. A lány a felhők közül a kanapéra zuhant, óvatosan ügyelve rá, hogy ne fájdalmat, hanem izgalmat okozzon neki az ismerős ismeretlen. A tény, hogy ezer éve már, vagy a tudat, hogy az este épp kötöttséget nélkül zajlik, de a tettek nyers valóságukban vonultak fel, szorosan egymás után. Először pár csók a nyakra, majd a fül mögé, simítás a comb külső, majd belső felén. Halk sóhajok és édes szuszogások, ennyi volt az elkövetkezendő óra összes "diskurzusa". Ki is akart volna épp most sztorizgatni, vagy zavarában valami poén benyögni. Inkább valami egészen másra tartogatták energiájuk az éjszaka közepén. 

8852289.gif_500x281

Folytatták az különleges anatómiai kalandozást vagy épp az emberi testet tesztelték, meddig is bírja a túlfeszítést. Egy évtized már mögöttük van, ennyi talán elég is volt. Térjünk már a lényegre!

A lány fogta magát és a kanapét elhagyva elindult a hálószoba irányába. A sarkon csak egy olyan csintalan szempillantást mért háta mögé, amit már "fruska" korában megszeretett benne a férfi. A ruhadarabok repültek, a kedélyek picit visszahűltek, s a szexi, kis fekete bugyi az ajtó kilincsén akadt. Mikor a férfi belépett a pirkadat fényében úszó szobába, a lány ott feküdt az ágyán, porcelánsima bőrével, kacér nézésével és tökéletesen kerekedő idomaival, aminek ellenállni már egy percig sem bírt. Szempillantás is elég volt ahhoz, hogy a srác hangulathoz illően magára öltse ádámkosztümét és mintha csak ez lenne a legtermészetesebb dolog, a lány lábai között hevert. 

Itt már bizony nem felhők és angyali harsona hangok között érezte magát a lány, hanem igazi kis bitangként perzselte testét a vágy, égette belülről a huncotkodás és élvezte minden sejtében a kalandos nyelvjátékot. Bár pár részlet kimaradt a múltból számára, de ez a kis bemutatkozó abszolút felidézte a régi szép emlékeket. Tudja ezt jól csinálni persze sok földi halandó, de ha a kémia remekül működik, akkor ez nem egyszerűen "wow" érzés, hanem maga az "ohistenemmééééééég". S a kis performance, nem ám kóstoló volt. Ahogyan a lány telhetetlenként állt a dologhoz, úgy a srác sem tágított egyhamar kedvenc szeméremdobja fölül.

 

S mikor nem gondolnád, hogy tovább bírod
Akkor  jön egy utolsó nedves, édes csók.
Türtőztetnéd magad, de nem akarod többé,
Lélegzeted és minden mozdulatod az övé. 

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://je-veux.blog.hu/api/trackback/id/tr307554120
süti beállítások módosítása