Pikk-pakk már bent is voltak a házban és zavartan tették fel illedelmes kérdéseiket:

- Áh, szép ház. Még van vele munka, de nagyon kis hangulatos.

- Na jah, szoptam is vele eleget, de még vagy ugyanennyi van hátra. Viszont gyere, még van ám tovább. - haladtak tovább a ház többi szobája fele. Kerülve a másik túlságosan közeli jelenlétét. Ez is lehetett egyfajta tánc vagy mi. Kívülálló számára a feszengő háztűznéző inkább tűnhetett előjátéknak, mint baráti csevejnek. A percek múltak, a gátlások oldódtak. Mindenki gyomra visszakerülhetett eredeti helyére a torkából és már volt is hely a frissítő pohár rosénak. Kellemes szürkület ereszkedett a házra, melynek köszönhetően a fiatalok egyre inkább átadhatták magukat a nyár estének. 

A Férfi minden megtett azért, hogy bizonyítsa a helyzet felett szigorúan uralkodik. Mindent ő irányít és semmit sem bíz a véletlenre. Egy igazi úr, illedelmes és igazán figyelmes. Emlékszik a lány régi illatára, bőrének selymes puhaságára és teste apró kis zegzugaira. Bókol, majd szemtelenkedik. Közel kerül, majd egyet azért vissza is lép. Hogy ez csak a "forgatókönyv" része, vagy valóban ekkora harcban van magával, nem derül ki soha. Mindenesetre a kézifék a kanyarokban behúzásra kerülnek, amik nem megállítják a történést, hanem csak felpaprikázzák a hangulatot.

Fészkelődés, zavart kortyolgatás és egy cigi a friss levegőn, hátha kicsit kizökkenti őket a huncut kis játékukból. SE! Ezek ketten csak játszanak egymással. A lány is céllal érkezett, a srác is saját szabályai szerint próbál egy régi-új lány leigázni. Persze a beszélgetés ezt mit sem sejteti. Beszélnek politikáról, vallásról, a múltról, a köztes időről és a kellemes emlékeikről. Tisztes távolságból, zárt testtartással és csak egy-egy árulkodó jellel süllyedtek az éjszaka sötét árnyékai közé. A srác csak a szemeit villogtatta, a lány csak az ajkait lágyan harapdálta. Imádták ezt a helyzetet. Imádták, hogy minden kérdőjeles és már-már a végletekig feszítő. Mikor is élne az ember igazabbul, ha nem ilyen szituációkban? Mikor a szív dobogása csaknem az ujjbegyedben érezhető, mikor a másik rövid fejbiccentését kihasználod, hogy egy nagy levegőt vehess és a látszólag nyugodtabb állapotodba visszatérhess, mikor alig hiszed el, hogy sikerült visszatartani magad és nem érintetted meg érzékien, ahogy tüzet adott neked.

Viszont ahogyan az éhségedet is csillapítanod kell miután gondosan előkészítetted az alapanyagaidat és tudatosan összeállítottad vacsorádat, úgy ezt a babért is le kell aratni. Kit érdekelnek a belső feszültségek, a szabályok, a ház falain kívüli világ. 

- Már miért is kéne parancsolni a kezednek? - kérdezte a lány gyanútlanul, boci szemekkel, mikor a srác engedélyt kért tőle.

- Hát mert a nyakadat szeretném megcsókolni, Drága. - talált be a maga váratlan és mellbevágó őszinteségével a válasz. "Na, most uralkodj magadon Te lány és picit se mutasd ki, hogy erre vársz már, mióta csak a taxiból kiszálltál" - igyekezte a nő ráncba szedni kalandos kis gondolatait. Naná, hogy már képzeletében csaknem kétszer lepörgette, hogyan és miként falná fel vendéglátóját. De persze, gyerekszoba, meg jólneveltség és ugye nehogy már a lekvár tegye el a nagymamát. 

A lány határozott, de angyali ártatlansággal zöld utat adott a férfinak a kívánt nagy-csókra, ami kimondása előtt már minden bizonnyal maga a cselekedet útjára is indult, hiszen ahogy csak befejezte a lány a mondatot, már csattant is nyakán az az érzéki, forró és puha csók, mely egész testét körbejáró villámcsapásként hatott. Behunyt szemét óvatosan nyitotta ki, hátha csak ismét élénk fantáziája játszadozott vele.